Donghua Daxue

Igencsak túlszárnyalta elképzeléseimet a látogatottság, méghozzá már 122 klikknél tart a blog, pedig alig osztottam meg emberrel. Ennek örömére most nem kis nyomás nehezedik rám, HÁT KÖSZÖNÖM SZÉPEN (amugy tényleg, na, cukik vagytok hogy így érdeklődtök :3 )

Csak hogy ellentmondjak első bejegyzésem utolsó mondatának, folytatom az egyik top külföldi-diák-kínában témával, méghozzá a sulival.

Pár napja kellett regisztrálni az egyetemen ami egészen elképesztően gyorsan ment, kb fél óra alatt megkaptuk a személyre szabott, fancy előre elkészített fotós belépőkártyánkat, megszabadultunk egy vagon pénztől „tandíj” címszó alatt (a kasszás bácsi majdnem kigurult a kampuszon a poénomtől miszerint „jaj de lefogyott a pénztárcám”) és még be is osztottak minket csoportokba. Én az „E” csoportba kerültem, ami egy szinttel van a legmagasabb alatt, de (csak hogy magyarázzam a bizonyítványomat) csak azért vagyok itt mert augusztusban úgyis az F-be kerülök. Azért nem vagyok >most< az F-ben, mert mindegyik csoportban júliusban és augusztusban is ugyanazt tanulják, úgyhogy inkább vagyok most egy E csoportban ahol némileg a szintem alatt vagyunk, minthogy kétszer végezzem el tök ugyanazt az F kurzust. Na, ennyi. Amugy hála ennek a gyengébb csoportos beosztásnak egészen elképesztő pozícióba kerültem, ugyanis évek óta először nem én vagyok az aki hátul kullog és sosem tudja mivan, hanem csíp a tanár és vágom a témát is. Frankón úgy érzem a legjobbak közt vagyok (má’ bocs hogy ezt igy kimondom - borzasztó szerény lelkű ázsiai lennék), úgyhogy örülök is hogy ennyi év után, az egyetemi éveim lezárásaként kiélvezhetem kicsit ezt a helyzetet.

Egyedüli európai vagyok 13 diák közt, körülöttem majdnem mindenki koreai akik nemzeti sztereotípiájuknak ellentmondva nem, ismétlem NEM jók. Sőt, heves indulataimnak köszönhetően meglehetősen idegesít az állandó tudástalanságuk amit a lehető legnyámnyilább módon kommunikálják, tehát (ô.O) fejjel néznek, azt mondják „eeeeh?” de választ arra hogy „mit nem értesz” már nem tudnak adni. Természetesen fiúk-lányok olyan szinten megkülönböztethetetlenek hogy ma a tanár az egyik „sráctól” megkérdezte ő minek vallja magát. Ő azt felelte „természetesen fiú vagyok”, mire a tanár csak annyit mondott „hát akkor viselkedj is úgy!”. Valóban lehetne tízmilliószor több erős kiállása és férfias fellépése, pedig ő még egész legényes a többiekhez képest akik főleg női Louis Vuitton táskával járkálnak, ráadásul az egyikőjüknek ugyanolyan Fjallraven Kanken táskája van mint nekem... szerencsémre ez azt hiszem inkább neki gáz.

Van 2 cuki japán csaj, az egyik kora 15-45 év közt mozoghat, de annyira, hogy ezt még a tanár se tudta belőni belőni, de annyira nem hogy a japán csajnak ki kellett javítania a tanárt amikor az vele és az anyjával akart egy példamondatot készíteni („Reggelinél anyukádtól megkérded esni fog-e ma”). A csaj csak annyit mondott hogy „inkább én a gyerekemtől”.

A másik csaj meg így néz ki:

Esküszöm. Akkorákat pislog hogy nem bírok elnézni, olyan mint egy baleset. Muszáj vele összebarátkoznom. Még a lábkörmén is Hello Kitty matrica van, egy jelenés a csaj.

Tegnap amugy kínai megaláztatásban volt részem, ugyanis játszottunk egy végtelenül hülye és igazságtalan játékot, méghozzá 5 embernek ki kellettállnia a táblához majd 4 szék körül járkálni és parancsszóra hirtelen leülni, na egyet tippelhettek ki szívta meg és nem jutott székhez. Punishmentként fel kellett sorolnom a széken ülők neveit, hát megközelítő fingom nem volt, de ha már vicceset játszunk bepróbálkoztam a jól bevált szokásommal, hogyha magabiztosan állítunk valamit, akkor azt beveszik. Úgyhogy elneveztem őket egyenként, sajnos nem tetszett nekik az új fantázianevük úgyhogy a mai órára fel kellett készülnöm egy performansszal. Mivel se énekelni, se táncolni nem tudok józanul gondoltam inkább megspórolom nekik eme látványt és kioktatom őket magyar irodalomból. Tudomásom szerint amugyis van egy Petőfi szobor Shanghaiban, úgyhogy why not előadni nekik a Szabadság, Szerelmet? Igy is tettem, be is jött, de annyira hogy a tanár vágta is a kínai fordítást (fejből! Nekem meg még gúgliznom is kellett a magyar verziót!), hatalmas riszpekt érte! A két japán csaj meg is tapsolt, szerintem a koreaiak máig nem tudják hogy pontosan hol is vannak és mi történik körülöttük.

Ja és btw csak hogy ne kérdezze meg még 6000 ember, igen, Swen örül a győzelemnek, nem, nem láttuk a meccset mert hajnali 4-kor megy és tv-nk még mindig nincs. Ez a meme viszont nagyon tetszett :)

Ja és csak hogy ne aggódjatok a súlyom miatt a mai ebédünk a börtön styled menzáról. Amugy az egyik legfinomabb kaja eddig, Swen különösen örül neki mert látja mit kap, és 99%-ig biztos benne hogy az út alatt melyet a kaja megtesz a kondér és táljáka közt nem kerül rá leves, amit meglehetősen utál. Sajnos errefelé kifejezetten rossz szokás (szerinte) hogy mindent felönteni - nevezzük - "ízes vízzel".

Szeretettel tálalva:

Finom volt.

Egyébként minden nap ellopunk valamit a menzáról, mert tegnap dupla adagot charge-olt az egyik csávó  a szójaszószos husimért (tegnap egész nap még azt hittem hogy egy másik is, ki is voltam miatta rendesen, ma rájöttem h neki volt igaza mert valóban nem pittyegett a kis kártyalehúzó ketyere), bosszúból úgy döntöttünk 2 hónap alatt visszanyerjük azt a plusz 5 yuan nyereségüket pálcikákon és pindura használhatatlan kanalakon keresztül. Szemet szemért.