Nade lassan lassan, 慢慢来, kezdjük a legelején: mi ugyanis már eléggé régóta tervezgettük ezt az utazást, egyrészt mert Swennek létfontosságú krediteket rejt a 2 hónapos egyetemi itt tartózkodásunk, nekem meg érzésem szerint még létfontosságúbb, mert rájöttem hogy úgy olvasok karaktereket mint egy gyépés. A beszéd kézségemben csak azért nem remegett meg a hitem, mert még egyszer se mondták nekem hogy "hűdejó a kínaid" amit szerintem csak full bénáknak mondogatnak (tehát nekem 2 éve minden sarkon) - habár ha bele gondolok talán annyira béna vagyok hogy már az ő száni dicséretüket se érdemlem meg?! Hála a bécsi junior shop manager assistent (=bolti eladó) high class állásomnak köszönhetően ezt azért nem hiszem, mert ha valamit, akkor az en 恩* használatát tökélyre sajátítottam.
Kicsit eltértem a tárgytól, scusi, rég blogoltam, furcsa érzés megint saját gondolatokat pötyögni és nem diplomához másét
Szóval mivel mindkettőnk számára eléggé fontos ez a kirándulás, igyekeztünk magunknak sok idegeskedést megsprórolva már mindent hónapokkal előbb elintézni, ilyen volt pl a szállásunk. Habár az egyetemünk tudomásom szerint az egyik legjobb Shanghaiban (ami a kínai oktatást illeti, és ezt is csak onnan tudom hogy régi itteni ösztöndíjasok mondták, szóval yeah), annyira már nem faszák hogy egy "jegyespárt"* képesek legyenek elszállásolni egy koli szobában. Sajnos kénytelenek voltunk lakást keríteni, és találtunk is egy elég jót, price range okés (habár mi mindent bécsi szemmel néztünk, úgy meg minden röhejesen olcsó), elhelyezkedés még jobb (2 megálló sulitól), 60nm, 17. szint, berendezett, ügynök beszél angolul, hát azthittem megfogtuk azisten lábát, még a foglalót is sikerült hálisten eljuttatni hozzá hála egy helyi magyar barátomnak és némi drágá telefnoálgatásnak köszönhetően. Persze ahogyan az lenni szokott, legutolsó pillanatban, amikor Helsinkiben várunk beszállásra a shanghai gépünkre kiderült hogy a lakás mégse szabad, a mostani lakó nem akar kimenni. Hát mi mondjuk ezt épp hol nem sz*tuk le elvégre ez nehogymár a mi problémánk legyen, az álláspontunkat hasonló hangnemben kommunikáltuk is a nő felé, aki kis fosó galamblelkének és félelmének hogy felbőszített 2 nagyorrút köszönhetően egyből felajánlott egy több mint 100nm-es lakást 2 napig amíg a végleges helyünk el nem készül. Kegyesen elfogadtuk szánalmas ajánlatát.
Csomagom tartalma, nem röhögünk.
Angol wc, yisss!
Nappali, szerény súlyemelő hátammal dekorációként
Eme odúban húztuk meg magunkat 2 napig és kitartóan panaszkodtunk hogy de rossz dolgunk van hogy csomagból kell élni, úgyhogy át is kerültünk a végleges lakásba, ami kb negyed akkora, köze nincs 60nm-hez, a 7. emeleten van, és szerintem 5 perccel mielőtt beléptünk volna tették le az ecsetet mert mindennek festék szaga volt. Amugy 8 kínai is még a lakásban volt akik kb 5 percig vészesen tűzködték a függönyt aztán szokásuknak megfelelően félbe hagyták a munkát, nem is láttunk függönyt lógni még 2 napig. Mi már eléggé pipák voltunk, mert baromira nem ez a lakás volt megbeszélve, ráadásul ügynököt még addig egyszer se láttunk, annál inkább a béndzsó ijesztgető csicskáit akik próbáltak hatalmukat fitogtatni, mondván jó lenne ha még aznap aláírnánk a lakás szerződést mert a rendőrségen a mi vízumunkkal 3 napon belül kell regisztrálni, ami aznap telt le*. Ilyenkor veszem igazán nagy hasznát egy hangos német barátnak, akivel habár csak a párás időről beszélgethettünk hevesen, a hangneme és a kemény szavak elég ijesztően hathatott a hallgatóságra mert az ügynök kb 2 percen belül megjelent. Angol adott neve "Marrie" (Amugy Zeng Huishen ha jól emlékszem - tudom szinte észrevehetetlen a két név közti különbség) amugy ritka precíz és ügyes, lelkes landlord (srsly), tényleg igyekszik mindent a kedvünkre tenni, dehát jóindulattal még nem tudok hideg vizet varázsolni a csapba és hűtőt takarítani.Ettől függetlenül elkezdtek rendese(bbe)n haladni a dolgok és a létfontosságú dolgokat sikerült pusztán 3 nap alatt megoldani.
Booorzalmasan lassan haladnak a dolgok, már kezdek megőszülni, de ma kezünkbe vettük a nyerget és felnyaltuk a lakást, kihajtottuk a szottyadt szója szósz szagot és a szmogos lappangó port a sarokból. Mára tényleg kis pöpec lakást sikerült összedobnunk, ugyhogy végre jutott időm hajat mosni és blogot összedobni - azért mind tudjuk melyik tart tovább.
Némi visual entertainment így a rizsa (amiből ma 10 kilót vettünk - ha ha!) végére (persze mindez még mai takarítás előtti úgyhogy ne vessetek meg a piszok és rendetlenségért!)
Full all around konyha
Ádáz ellenségünk, a bűzölőgő hűtő. A légkondi hálisten megy.
A tv már nem annyira, a lavor a víz tartály alatt pedig nem pusztán esztétikai élmény nyújtása miatt van ott.
Yo.
Kilátás. Ma lepucoltam az ablakot, de persze kívülről piszkos. Szerintem az épület vörös szalagos megnyitója óta nem lett mosva, persze úgy nem nyitható hogy én elérjem Mr. Muscle-lal.
Igyekszem amugy idén nem sablon külföldi-kínában bejegyzéseket írni hogy pl hogy vettem mobilt és úristen mennyit dudálnak az utcán, ezt megírták már ezren, én maradok a talán személyesebb hangemű postoknál. Hogy pl ma mit ettem, mert az nyilván sokkal jobban érdekel mindenkit.
És most imádkozzunk Buddhához hogy a VPN-em engedi publikálni ezt a bejegyzésemet.
* omnipresent, teljhatalmú szó, mindenre használható, főnév, ige, gyűjtőszó, hangulatfestő, amitakarsz, csak az intonációja fontos.
* nem nem anya apa ne ijedjetek meg, nincs még gyűrű az ujjamon, de ha csak azt mondjuk hogy járunk tuti nem kapunk közös szobát, azért a jegyességnál azt hittük már komolyabban vesznek minket (ahogy ez a téma egy másik egyetemnél ahol érdeklődtünk be is vált), dehát ha nem akkor nem.
*Nem. 30 napunk van. Ha meg valami hibbant elfelejt regisztrálni, még mindig csak fizetnie kell 10 eurot, nem fogják kitoloncolni. A pénz itt a lényeg, nem a rendszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése