Elvégeztük a második kurzust is az egyetemen, lezajlottak a vizsgák és az "évzáró" ünnepség is (emlékszünk amin egy hónapja majomkodtunk a színpadon), most is elő kellett volna valamit adni de mivel 1) 2-en maradtunk az osztályból az eredeti tömegből (5 fő) 2) a tanárok szerint gyászosan béna a műsorunk, amiben egy fél perces, nagyon béna verset kellett volna felolvasni, úgy döntöttek kihúzzák az F csoportot az előadók sorai közül. Én ennek kimondhatatlanul örültem, úgyhogy ennek tükrében egy laza másfél órás késéssel méltóztattam beesni a ceremóniára. Minden osztálynak kellett közös képet is készítenie, mindegyik osztálynál mondta a fotós hogy "húzódatok össze kicsit" nekünk bezzeg csórni kellett egy fake thai osztálytársat és egy tanárt majd nagyra felfújtuk magunkat és bezoomolt a fotós, na így lett nekünk tablóképünk. Amugy 82%-ot hoztam most eredményként, amit eléggé riszpektelek magamtól, főleg hogy otthon általában a diplomával foglalkoztam és nem is izgatott annyira az utolsó vizsga mivel nekem nem kell sehova se a jegy.
A kínai fotóművészet kirívó példáját szeretném bemutatni eme csiszolatlan gyémánt által készített kép alapján.
Áldott legyen a keze amivel 5 ugyanilyet készített, áhitatom fonjon glóriát feje fölé!
A bőröndjeinket összepakoltuk és elvittük egy thai barátnőmhöz (a képen mellettem áll) hogy ne 35 kilóval kelljen utazgatnunk, hanem csak egy fancy, csöves tesco műanyag tasival. Ezek után 31én bezsebeltük a kauciót. Szerintem a kínaiak abszolut nem vágják a kaució lényegét. Az egyik fal annyira szétrepedezett hogy szerintem 2 hét múlva már potyogni fog a festék, a helyzeten nem segített hogy felragasztgattunk metro térképed, képeslapokat, post it-okat a falra amik még egy szuper jól kikent európai falon is meglátszanának. Arról nem is beszélve hogy annyira csöpögött a csap alatti vezeték hogy mindíg ki kellett nyitnunk a vizet amikor vizet használtunk, majd utána hajolgatni kellett hogy elzárjuk. Egy leleményes főbérlő szerintem ezt is leverte volna rajtunk. Arról nem is beszélve, hogy az itteni vízrendelős rendszert rendesen felborítottuk, mert egyszer nem a 10 yuanes víztartályt rendeltünk hanem a 14 yuanest, ami annyira kiborította a vízhordozó csávókát hogy 160 yuant akart bezsebelni a cseréért. Hát, ezt mostmár akkor nem rajtunk fogja behajtani. A kauciót továbbá nem is a főbérlő adta vissza, hanem a takker. Aki legszívesebben még csak le se vonta volna a víz és áram fogyasztásunkat. Tök véletlenül amúgy elfelejtettük visszaállítani az internet eredeti jelszavát (az újat megtoldottuk egy 1-essel a végén, rettentő fantáziadús és abszolút kitalálhatatlan variáció), de miután heteken át tojtak ránk amikor nekünk volt valami bajunk, most mi is elfelejtettünk megemlíteni az új jelszót. Gonosz, de nyehehehe, és annyira nem nehéz nekik se visszaállítani.
Most Xiamenben vagyunk, Kína egyik legszebb tengerparti városában (ami elég szomorú tény). A város tényleg nagyon szép, elég modern és tiszta, a közlekedés is nagyjából jól működik (dudálás helyett villognak, lassan vezetnek, a taxis rád szól hogy kösd be magad, nem pöfékel egész úton az orrod alá miközben ordítva telefonál, szóval egy merőben új Kínát láthattunk) és mindenki borzasztóan kedves és udvarias, ami talán a legmegdöbbentőbb. Amikor megérkeztünk valamikor este, a taxis felhívta a saját mobilján a szállót (az enyém vmiért nem enged hívást indítani más tartományban) és "külföldi jóbarátok"-ként hivatkozott ránk, nem derogáló "laowai"-ként ahogy a kínaiak 99.9%-a. A szállás *khm* "menedzsere" ki is jött elénk és elvezetett minket az este kicsit aggasztóan sötét környékre ahol a szállásunk fekszik. Persze mint minden kínai tök felkészületlen volt, úgyhogy első nap egy másik szobában kellett aludnunk, ami annyira ocsmány volt, hogy úgy döntöttünk ha a másik szoba is ilyen ratyi, mi húzunk az Ibisbe. Így utólag belegondolva azért sokban a környék esti fényben megjelenő szimpátia indexe befolyásolhatta a véleményünket. Szerencsére a második szoba sokkal jobb volt, kb még saját fürdőszobánk is van úgyhogy visszalopta a hely magát a szívünkbe.
Azért a strand elég undi. Először csak az tűnt fel hogy nincs senki a parton, meg is kérdeztünk egy vitorlás üzletet hogy ez magánstrand, vagy halász kikötő, vagy szabad-e úszni oder was. Mondta hogy persze, mi meg örültünk hogy nem Qingdao-ba mentünk mert ott Swen tapasztalatai szerint dugig van a strand. Aztán végülis lehetett benne fürödni, csak néha bezavart 1-1 zacskó, egy flakon, estefelé meg már pár fa léc is. Közben versenyszerűen forogtak a mennyasszonyok a parton a kamerák előtt, mintha valami giccspartit akarnának megnyerni.
Az ott egy angyal
Bőven van miből ihletet meríteni a majdani esetleges közös házassági fotóalbumot illetően
Tegnapelőtt aztán elmentünk itt egy szigetre, ami arról híres hogy az angolok és franciák építettek rajta házakat és hogy ki vannak tiltva róla az autók. NAMOST a hajóúton odafelé már láttunk 1-2 kínait a szemétjét a tengerbe dobni, miközben mindenhol tök üres kukák álldogáltak. A szigeten meg habár benzines kocsik valóban nincsenek, elektromos golfkocsik annál inkább amik ha lehet még idegesítőbbek mert k halkak, a hátad mögé osonnak észrevétlenül és csak ekkor dudálnak rád teljes erőből. Mindegy, a szigeten találtunk egy tök jó strandot, körbe volt véve a vízben hálóval úgyhogy szemét nem juthatott be (ettől függetlenül jól belerúgtam egy kocsikerékbe ami jó régóta már ott lehet, tekintve ugye hogy a szigeten nem lehetnek kocsik). Ez tök jó is volt, addig ameddig egy szimpatikus kínai nagycsalád le nem telepedett mögénk, pontosabban egy egyszemélyes napraforgó manufaktúra aki nem gőzte hámozni azokat az istenverte magokat és persze a héjaikat teljes erőből köpködni. A helyzet akkor tetőzött amikor egy másik család 5 centire mellettem kezdte el pisiltetni felnőtt embermagasságból a gyerekét. Az hagyján hogy mégcsak nem is a végtelen homok fölé emelte amibe valahogy még el lehetett volna tüntetni a pisit, hanem a beton és a saját, keresztelőbe illő ruhájára (mármint a babáéra). Ekkor úgy döntöttünk hogy fújolva és mérges tekinteteket vetve elhagyjuk a helyszínt.
Tegnap a mi tengerpartunkon aztán elindultunk kagylókat keresni, találtunk is párat a sok hulla hal közt. De erről írtam facebookon, most had ne húzzam fel magam még egyszer. Najó, de:
Ez a rettentő szennyezs őszintén szólva nálam kiverte a biztosítékot, és kicsit szembesített a gazdasági növekedés valódi árával. Addig ameddig az emberek magukat mérgezik, és szmogos nagyvárosban élnek magukat szivatva, az nem hat meg túlságosan (jó, de, persze, de azt máshogy fogja fel az ember, nincs az arca előtt a természeti veszteség). A légszennyezettség is persze borzalmas, és sok más természeti hatása is van, de az hogy halak döglenek a tengerben (még csak nem is állóvízben hanem egy folyamatosan tisztuló környezetben) és az emberek erre sz*nak, sőt, nem elég hogy a gyárak és hajók ide ürítik az összes mocskukat, muszáj még a kólás flakont is utána dobni mert akkor én leszek a jani, na ez húz fel. És hogy a gazdasági növekedésre fogják hogy "ez az ára", meg a kormányra hogy "ők nyomják a gyors építkezéseket", és a külföldiekre, hogy ők szolgáltatják a "demandot" amit Kína csak teljesít. Ez szerintem mind hülyeség, és röhej, hogy egy ezeréves, álszentül büszke nemzetben az az elfogadott hogy a legszebb tengerparti városukban nem lehet vízbe menni vagy bármi tengeri herkentyűt enni (legalábbis én tuti nem fogok) mert annyira igénytelenek. Undorító, és habár eddig sokminden apróság zavart a mindennapokban és a viselkedésükben, elfogadtam és toleráltam mondván ez a kultúrájuk része, attól hogy nem az enyém nem feltétlenül rossz, de amióta ezt láttam nagyon megváltozott a véleményem. Azt hittem csillapodni fog a mérgem, hát ezek szerint nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése