Wc-nk legújabb kalandja

Megint eldugult. Öntöttünk belőle kínai teszkós csőrohasztó port ami mindent szétmar, az se segített, gondolom a portás bácsika vasárnap meg extra későn jönni fel pumpálgatni úgyhogy vettünk magungnak a bótban egy pumpát, megszereltük a cuccot és egyböl ment is. Amit meg lehet oldani megoldjuk mi, na, úgyhogy remélem ez lesz az utolsó shanghaios wc sztorim.

Na a wc ügy úgy tűnik sikeresen megoldódott, amikor már itt volt a pasi onnantól kezdve mentek a dolgok, és csak egy hatalmasat csulázott a fürdőszobánkban. Aztán elvileg baromi olcsó és szimpi szállást is találtunk Xiamenbe, megjött a confirmation email stb szóval fingers crossed, ezek után felhívtak a közelben lévő boltból hogy megjött a 39-es cipőm ami nem volt nekik múlt héten, én meg már lemondtam róla mert mondom inkább spórolok Xiamen-re, de ha a szállás annyi lesz amennyi akkor simán belefér és amúgyis meghatottak hogy tényleg felhívtak, abszolut nem gondoltam volna.
Szóval kikerekedett azért ez a nap (mármint egy nőn mindig sokat dob egy új cipő :)), csak meg kellett írnom az előző bejegyzést a rossz kedvemről és tádá. Ja meg aludnom kellett egy órát, mint egy nyűgös ovis.

Rant

Najó najó írok még egy posztot, de csak mert nincs kedvem dipit írni és az időjárás olyan kelleme(tlen?)s illumált állapotot idéz bennem hogy úgyse tudok semmire se figyelni.

Egyrészt nincs sok időm amit blog írásra tudnék fordítani, másrészt nem is történik sok minden, talán ezért tűntem el kicsit, bocsi. Minden napunk úgy néz ki hogy felkelünk, elindulunk suliba, előtte még veszünk a bejáratott néninknél egy fura virslis palacsintát (annyira jó, ahogy meglát minket a hídon jönni lefelé mint a puskagolyó nekilódul és már tekeri is a palacsintát "cak kici cípősszel"), aztán 4 óra vár ránk amiket frankón nagyon élvezek, néha még délután is van valami szuperérdekes kultúra óra (kalligráfia, festészet, mindegyikhez elképesztő tehetséget és kitartást mutatok - NOT) délben eszünk valamit, szundítunk egy órát és éjfélig én írom a dipit (persze ez a kijelentés nagggyon erős túlzással és sok-sok instagram szünettel igaz csak). Mindehez hozzájött még az augusztus elején kezdődött munkám ahova igyekszem kb hetente egy cikket írni, eddig egy jött össze (amit mégcsak le se adtak, de állítólag király lett, just sayin') de most most interjúkat is kéne hozzá készíteni helyi kínai cégvezetőkkel. Ma találkoztam is egy ilyen interjúalannyal, egy power women bor üzletasszony európai kontaktokkal, tök jó lett volna ha nem tévedek el 40 fokban és érkezem halál izzadtan az irodába (rossz címet adott meg a nőci, konkrétan 200 házszámmal odébbit, thx), majd kiderül a helyszínen hogy nem angolul lesz az interju hanem kínaiul, yiss, még jó hogy felvettem mert néhol masszívan bebambultam. Mindegy, ezek még a legjobb elfoglaltságok, és igyekszem nem arra gondolni hogy másodszorra is eldugult a wc-nk, ráadásul nem miattunk, hanem gondolom az egész ház vezetékei úgy vannak összekötve, hogyha valaki valahol eldugítja, akkor nem folyik egyszerűen tovább a cucc. Namost azt nem értem hogy miért már megint én vagyok az egyetlen akinek eszébe jut hogy szólni kéne. 25 emeletes a ház, MINIMUM még egy lakásnak tuti hasonló gondokkal küzd, de  nem, a portás bácsi tőlem hallott a problémáról először. Ezen a tehetetlenségen és a leszaromságon annyira kivagyok, hogy már most hogy szóltam eltelt legalább 2 óra és még mindig nem megy. Addig egyszerűen nem történik semmi, ameddig nem mérges az ember, aztán bezzeg nanáhogy elkönyvelnek paraszt külföldinek aki csak pattogni tud ha mégis sarkára áll az ember. A "mindjárt felmegy valaki megnézni" nekem nem 2 órát jelent, hanem "mindjárt"-at. A másik dolog ami végtelen boldogsággal tölt el, hogy szeptemberben Xiamen-be mennénk, de szállást képtelenség találni. Eddig 3 honlapon próbáltunk lefoglalni 4-féle szállást, mindegyiket lemondták olyan abszolút elfogadható kifogással hogy "ja akkor mégsincs szabad szobánk" vagy "hupszi az egész hotel renoválás alatt van" (miért nem írják ezt ki, szerintem naponta 50 emailre válaszolhatnak így ahelyett hogy ezt a piszlicsáré információt odabiggyesztenék a kiírásuk mellé) vagy a kedvencem "ja a mi hotelünk nem tud külföldieket fogadni, nincs olyan qualification-ünk" hát akkor meg mit keres a hotelük egy nemzetközi weblapon?! Mindezt persze úgy, hogy el kell küldeni a foglalási pénzt, de a foglalás csak akkor lesz érvényes ha a hotel az jóvá hagyja, ami általában 1-2 napba telik. Ezzel persze veszítünk mindig 1-2 napot, úgyhogy már 1 hete foglalgatunk feleslegesen, egyre telik az idő és fogynak az olcsó helyek. Az eszem megáll. Nem tudom mi történt ezzel az országgal az elmúlt 2 év alatt, de az biztos hogy nem a javára fejlődött.

Update: jött egy bácsi pumpával és elhárította a kakasztrófát, so i got that going for me.

Szucsou

Na akkor írok egy kis blogot mert nem akarok foglalkozni a diploma írással és mert. Elképesztő, szinte fizikailag is mérhető az a taszítóerő amit a 'Master Arbeit' mappa vált ki belőlem, akkor venném a legnagyobb hasznét ha áramot is tudnék belőle cisnálni..

Hűha jó sokminden történt a múltkori bejegyzés óta, többek közt véget ért az első itt töltött hónapunk és ezzel együtt a kurzusunk első része. Ezt muszáj kínai módra megünnepelni úgyhogy az egész osztály előadott egy 5 perces monkey show-t, amiben két thaiföldi osztálytársammal azt játszottuk hogy járkálunk a parkban és kérdezősködünk hogy "ők mit csinálnak?" tai chi-zó, földre karaktert rajzolgató és táncoló emberektől, majd a végén mi is beállunk dzsesszelni és közösen azt kiáltjuk hogy "Kínában élni olyan jó!". Kicsit ovis volt, na, főleg hogy két 40 év körüli osztálytársunk is volt, de poén volt azért. Kaptunk a végén egy kis vörös könyvet is (nemazt), én büszke 90% KÖRÜLI (maradjunk ennyiben) eredményt értem el.

Mivel 2 hete rendesen *khm* félreterveztük a suzhou-i kirándulásunkat és egy nappal a tervezett elutazás előtt jutott eszünkbe hogy hopp nem ártana szállást foglalni és vonatjegyet venni, mindemellé bejött egy (fake) dupla tájfún riasztás úgy döntöttünk hogy najó, megint a kínai isten nyert és nem mozdulunk ki Shanghaiból. Helyette elmentünk egy múzeumba amit minden oldal nagyon dicsért, engem főleg a leírás azon része fogott meg hogy "ingyenes" és "7 szintes" és "légkondicionált, ezenkívül az instagram feedjüknek lelkes követője vagyok és égtem a vágytól hogy én is csinálhassak új fészbuk profilképet a furcsa, műanyag lógó csöves szobájukban (és végül így is vala). Nos a múzeum valóban ingyenes, a 7-ből 6 szint ingyen bejárható, csakhogy ezeken a szinteken nincs semmi. Ugyhogy beálltunk a sorba hogy kiváltsuk a jegyünket a Cartier óra kiállításra, majd büszkén lobogtattuk a shanghai diákigazolványunkat hogy kaphassunk 50%-os diákkedvezményt. Namost szerintem a diák az diák, eddig csak az osztrákok voltak akkora nyommerek hogy a 'diák' fogalmát leszűkítették a 26 éven aluli korosztályra, de legalább ez általában senkit nem érdekelt Bécsben. Ebben a múzeumban bezzeg megkérdi a kasszás hogy BA tanulók vagyunk-e, én meg büszkén cáfolom hogy ó dehogy, mi már lassan mesterek leszünk. Erre asszongya akkor nem jár a kedvezmény. Erre én meg bejátszom a hülye külföldi kártyát, aki azt se tudja milyen tökéletesen eltérő kínai kifejezéseket dobál, és kijavítom hogy ja de mégis BA tanulók vagyunk, hát haggyonmá! Egy akkor kacsintással mondtam mindezt hogy ember nincs aki bevette volna hogy valóban csak félremondtam hogy mit tanulunk, de a kínaiakból olyan szinten, szinte genetikailag hiányzik mindenféle humor és szarkazmus érzésük úgyhogy sikerült totálisan összezavarnom a mondanivalómmal és az arckifejezésemmel. Egy ekkora baromság miatt hogy az MA tanulóknak nem jár kedvezmény (ami mellesleg nincs is feltüntetve a diákin, legalább az egyetem szemszögéből minden diák egyformán számít diáknak) már csak dacból is követelni fogom a nekem járó plusz 10 yuanemet. Na. Amugy a kiállítás fun volt, lehetett fozótni, jók voltak a fények, és hála a nagy tereknek (és a kultúra fogalmának való szelekciójának a kínai körökben) köszönhetően relatív kevesen voltak, igazi felfrissülés volt ez a mindennapi nyüzsiből.

Azóta még annyi történt, hogy mivel VPN nélkül csak kb csak az Instagramot tudom elérni ezért folyamatosan azt bújom, így amikor a múzeum posztolt egy versenyt, hogy az első 20 kommentelő meghívást nyer a most következő pénteki kiállításmegnyitóra, én természetesen reflexből ott voltam nem hogy a top 20-ban, hanem lazán a top 5-ben. Úgyhogy pénteken fancyk leszünk, megyünk vörösszőnyegre kaviárt enni és ingyent piát csórni. Gondolom amúgy nem lesz semmi extra, de azért nagyon örülök hogy "nyertem".

Suzhou-t is bepótoltuk amugy, és időben jobban is kijött mintha múlt héten mentünk volna. Vasárnap indultunk és hétfőn jöttünk, mert aznap a suliban csak regisztráció volt amit mi már egy hónapja megcisnáltunk, illetve vasárnapról hétfőre kb fele annyiba kerülnek a hostelek hihi.

Suzhou irtózatosan nagyon tetszett, mindenkinek ajánlom aki Shanghaiba jön hogy feltétlenül tegyen egy kis kerülőt, többek közt mivel csak alig egy órányira fekszik innen. Persze eszméletlenül meleg volt, esküszöm azt hittem hőgutát kapok, de első nap szerencsére hamar "találtunk" egy hatalmas pagodát (a város közepén - nem volt túl nehéz megtalálni) ahová azonnal bemenekültünk és túléltük a délutáni hőség horrort. A körülötte lévő kert is gyönyörű volt, a legjobban az tetszett hogy alig voltak benne kínaiak, akik pedig mégis azok kacsákat etettek vagy pipáztak, mindenesettre nem ezerrel fotóztak és turistáskodtak hanem élték a mindennapi életüket.

Zucker szemetes - om nom nom

Furcsa nadrágos épület

Ő köszöntött miután beléptünk

Esztán elmentünk az általam választott helyre (mindenki válaszhatott 1 must-see helyet), méghozzá a suzhou-i selyem múzeumba. Szerintem nem volt ingyen, de minket beengedtek ingyen (vagy csak fostak pénzt kérni külfödiektől), annyira low budget volt a hely hogy mozgásérzékelős lámpák kapcsolódtak be ha egy vitrin (nem szoba) elé léptél és még a legkisebb kis béna tű is csak egy utánzat volt, eredeti cuccokból csak 1-2 Qing kori (tehát relatíve "új") ruha darab volt kiállítva. A legkirályabb az egészben, amiért totálisan megérte ide eljönni az élő selyemhernyók voltak. Annyira baromi jók voltak, még most is teljesne odavagyok. Ott eszegettek egy tálon, tök nyugisan, aztán amikor felemeltünk egyet tökre bevadultak hogy "hééééééééémáááááár". Najo ez ott biztos viccesebb volt. Tökre olyanok mint egy selyem gombóc, egy izmos ideges éhes kis selyemcsomó. Az etető szoba mellett egy tradicionális kínai házba lehetett bemenni, volt kertje is ahol nőtt az eperfa levél amit aztán a selyemhernyóknak adtak. A következő szobában meg még szőttek is az itt "termelt" selyemmel! Elképesztő!

Creepy bábú néni

Wut

Másnap eltévedtünk körbejártk Suzhou híres kanálisait és betértünk minden légkondicionált helységébe, legyen az bolt, étterem, kocsma, lakás. Végül kilyukadtunk az "Oroszlán kert"-jében ahol minden volt csak hűvös nem, de azért nem volt rossz. Szegény Swen már nagyon kivan az állandó fotózásomtól, de a hely nagyon adta magát. Na, ennyi, este aztán haza speed train-eztünk.

Zenei aláfestés következik: