Rák rák rák

Elég király napokat zártunk úgyhogy most kedvem támadt felvágni blogolni kicsit!

Holiskezdjem, holiskezdjem, mondjuk ott hogy végre, két gyötrelmesen hosszú hét után sikerült tv-t csiholnunk, vízadagolót szerveznünk, vízszámlát rendezni (hosszú, hagyjuk), régi kunmingi spanokkal találkozni, lehet végre halakat etetni itt jobboldalt a blogon és még Swennek is sikerült kávét és kávéfőzőt találnia. Most lettünk csak teljesen készek a beköltözéssel, ugyhogy igazából ez is volt az első 'mindennapi' hetünk Shanghaiban.

Egyet tippelhettek honnan sikerült kávéfőzőt (najó, nevezzük inkább 'kávényomónak') szerezni - igen, a zikeából. Méghozzá tök ugyanazt amit karácsonyra adtam Swennek, de ez nem tört el 2 nap után. Az itteni IKEA amugy tök jó, ugyanolyan mint otthon, csak tele van hangos kínaiakkal, de igazából még ezt is elviselem egy vállalható kávé és húsgolyók mellett. Vettünk amugy egy cheesy kaspót, ne kérdezzétek hogy fogjuk haza vinni, de le volt értékelve 10 yuanre (350ft), és a lovacskákba áldást hozó karakter van beleírva, hátszóval na, szerencsétlenség lett volna ott hagyni. Virágot nem vettünk bele, ennyire hosszútávú berendezkedésre azért nem készülünk fel (igazából csak sokkal drágábbak voltak).

Ezenkívül találkoztunk régi kunmingi barátokkal, magyar expat Sz.-dal és kínai barátnőjével. Sajnos elég soká tudtunk csak találkozni mert mindig annyi volt a tennivaló a lakással, de két hét után végre összejött egy vacsi. Egy igen fancy autentikus ujgúr helyen voltunk, ettünk fagyott teve húst, nyers birka saslikot és kemény kenyeret. Leírva borzasztóan hangzik, de frankón finom volt, el se merem képzelni milyen ha mindent előírt ideig főznek! Viszont a végén még egy kis Unicum is asztalra került, lehet emiatt érzem hogy jó volt a vacsi :)

Tegnap meg outdoor órát tartottak a suliban, mert nincs is annál jobb mint 3 órán keresztül tévelyegni Shanghaiban 35 fokban! A célpont amugy egy közeli park volt, ahol fel lettünk osztva 4-es csoportokba, minden csoport kapott kérdéseket amiket a parkban gyanútlanul sántikáló embereknek és reggeli tornájukat végző nyugdíjasoknak kellett feltennünk. Ezek a kérdések olyan kulturális mélységeket szántottak mint pl "hol lehet a közelben vásárolni?" (teszem hozzá már csak a metro kijárat amin keresztül a parkba érkeztünk egy bevásárlóközponton keresztül vezetett) ill. "mit tesz Ön egészségének megóvása érdekében?" - még egyszer mondom, mindezt tai chi-zó parkbéliektől. A feladat gondolom inkább arról szólt hogy merjünk megszólítani vérbeli kínaiakat, nekem viszont melegem volt úgyhogy leszólítottam 3 embert, és ezzel el is volt végezve a feladat. A bunkó-ratio amúgyis meghaladja az országos (de főleg a kunmingi) átlagot, úgyhogy senkinek sem volt kedve többeket is megkérdezni. A maradék két órát egy bambusz erdőben töltöttük ahol kibeszéltük a koreai "fiúkat" (kinek ki tetszik, milyen fiu bandák vannak - asszimilálódok rendesen!).

Csoportunk, mellettem a laoszi padtársam valamint koreai fiúbandarajongó legújabb barinőm

Most tudtam meg én is hogy ebben a pózban illik legugolni ha szoknyában vagy...legalábbis Kínában. Így fotózott minket az egyik tanárom. A mi csoportképünket most nem tudom feltölteni, mert legalább már 2 órája írom ezt a posztot és gyök kettes sebességgel tudok csak képeket feltölteni.

Hogy megkoronázzuk verítékes (szó szerint) munkánkat, elmentünk a lehető legkézenfekvőbb helyre, a park közepén lévő étterembe ahol kantoni kajákat (ún. dianxin-t 点心 ) ettünk, értsd mindennek rák íze volt. Volt rákkal töltött jiaozi, baozi, ráktasi, rákszirom, rák tavaszi tekercs, de még rák zsír is! Ezt magyarként én egyedül voltam képes megenni, hála az eddigi zsírgazdag étekzésnek.

Rákzsír

Ráktasi

Igen jófejek amugy az osztálytársaim, meg kell mondjam fényévekkel szimpatikusabbak mint bármelyik külföldi akivel eddig találkoztam. Kunmingban valahogy nem sikerült összespanolnom a koreaiakkal, itt viszont sokkal nyitottabbak és érdeklődőbbek. Rosszarc thai-jal meg még soha nem találkoztam, ez Shanghaira is igaz. A közös shanghai időjárás gyűlölete pedig mindenkit közelebb hoz.

Ma google street view pontossággal előre megterveztük hogy hova akarunk menni, úgy vágtunk neki a Shanghai Urban Planning Exhibition Centernek. Meg kell mondjam, money well spent volt a kiadott 15 yuan, habár már majdnem a dupláját kiadtuk volna csak egy üres, légkondicionált szobáért. Eddig nagyon szép képeket láttam a múzeumról, úgyhogy hajtott a vágy hogy szétinstagramoljam a helyet. Némi ízelítő:

Shanghai (nameg Kína allgemein) elképesztő gyorsasággal növekszik (pl. meg mernék esküdni hogy múlt héten nem állt még egy épület a házunk mellett...), ezért baromi érdekes volt látni kicsit kívülálló szemmel hogy milyen tervek állnak e mögött. Volt egy hatalmas építészeti makett, de tényleg, k nagy, mégis még mindíg csak Shanghai központját mintázta, mert megtaláltuk a házunkat, de az a leges legszélén volt az egésznek, márpedig mi azért bőven nem város szélén lakunk. Annyira nem, hogy pár napja amikor a légszennyezettség frankón alacsony volt, észrevettem hogy az ablakunkból látni lehet a tv tornyot. Mostantól ez lesz az én személyen szmog mércém - látszik-e vagy sem.

Házunk, a baloldali negyedkörös monstrum

Itt fedeztem fel, ez épp jó idő volt

Este meg színes, érdekes szórakoztatást nyújt!

Sajnos a kiállítás legfelső emelet le volt zárva ami miatt a szívem megszakad mert tudom hogy ezzel hány gyönyörű potenciális instagram highlight veszett oda.... *sigh*

Utána elmentünk egy híres fake dvd helyre, ahol majdnem minden blu-ray (nagy örömünkre - NOT! de most komolyan, mégis hány embert ismertek akinek van blu-ray olvasója?!), és ahol még olyan filmeket is meg lehet venni amiket még ki se jöttek a mozikban. Természetesen irtó szkeptikusak voltunk a "Hercule" film miatt, mivel Európában tudtunkkal még ki se jött, de gondoltuk egyefene, adunk neki egy esélyt. Hát nem hazudtak, valóban az van rajta, csak sajnos egy jó pár évvel ezelőtti Z kategóriás low budget verzió, nem a legújabb The Rock és Palvinbarbarás blockbuster. Lehet azért megnézzük még így is, csak a hecc kedvéért.

Pár napja iszonyatosan tiszta volt az ég, a légszennyezettség szerintem rekord alacsony volt, bármelyik európai várossal felvehette volna a verseny, úgyhogy úgy döntöttünk itt az ideje elmenni a Bundra, este még úgyse látta egyikőnk se. Hát, a jó időjárást sajnos rajtunk kívül még saccolt 26 millió ember érezhette mert dugig tele volt a Bund, félig túristákkal, félig divat és menyasszonyi fotózásokkal. Azért meg kell hagyni, tényleg nagyon gyönyörű volt.

Úgy döntöttünk jövő hét pénteken elmegyünk egy 1-2 órányira fekvő városba, Suzhouba (könyörgöm senki ne ejtse Szucsou-nak!), mert hiányzik azért kicsit a falusi Kína... Ha kimagaslóan jó az idő ez módosulhat Huangshan tervre, de a tanárom azt mondta most nem érdemes menni mert nincs jó idő, a kérdésemre hogy "hát akkor mikor érdemes menni, mikor van jó idő" már nem tudott válaszolni.

Indokolatlanul sok kép következik

Terveink: Dejó akkor majd a hétvégén elmegyünk ide-oda, megnézünk egy csomó fun helyet, bemegyünk egy csomó múzeumba, felkeressük az összes piacot, elmegyünk minden parkba, este megnézzük a táncoló néniket, sétálunk az kis mellék utcákon,  napközben meg könyvesboltról könyvesboltra szállunk néha meg-meg állunk egy tejes teára, este meg megnézzük a Bundot, fantasztikus lesz.

Időjárás: No.

Villogtak a kocsik is hogy mutassák lassan mennek!

Nem elég hogy hatalmas a szmog amit a 200%-os páratartalom tetőz, még néha le is szakad kicsit az ég. Kunmingban habár nem ilyen vészesen, de nyertem egy kis ízelítőt a monszunt illetően: minden nap 25 fokra emelkedett a hőmérséklet (ez eddig nem újdonság) de üdítő hűsítőként élvezhettünk még egy fél órás röpke zivatart is, majdnem minden nap percre pontosan ugyanakkor. Azt hittem ez itt is ilyen lesz, hát nem. Shanghaiban napokig egyre melegszik az idő, addig a pontig ameddig már szinte nem látsz az orrodig egyrészt a szmogtól másrészt mert a szemedbe csorog az izzadtságod, hirtelen annyira elkezd esni az eső hogy én ilyet még nem pipáltam. Mi éppen otthon voltunk amikor elkezdett zuhogni úgyhogy kellemes hűvösből lévezhettük a rohangáló emberek látványát. Ja, az idő amúgy nem hűl le eső után úgyhogy nem érdemes nyitva tartani az ablakot, ez a gigászi szúnyogok, mosquitok, vérszívók, cece legyek, színes legyek amiktől bedagad a lábad miatt se nagyon ajánlatos.

Csak hogy folytassam a természeti jelenéseket Shanghaiban, volt egy igen furcsa földrengés élményünk múlt hét pénteken, amikor megrepedt az ablakunk fölötti fal. Semmit nem éreztünk, csak hallottuk ahogy ropog a fal és utána persze egyből az ugrott be hogy na, ugrott a kaució. Annyira azért jófej a főbérlő hogy amikor mutattuk neki az új faldizájnt egyből mondta hogy tudja ő hogy nem mi vertük jókedvünkből szét a leglehetetlenebb helyen, hanem a festő dolgozott bénán.

Nonfiguratív nyugtató hatású zen repedések

Az időjárás ezenkívül minden nap annyira leszív minket hogy szinte minden nap tolunk egy egy órás sziesztát suli után, különben egyszerűen bealudnék a diploma fölött (ez mondjuk amúgy se egy túl vérpezsdítő téma). Persze biztos ez azért is van mert kevés vizet iszunk, az meg azért van mert még mindig nincs vízadagolónk, kedvünk meg nem nagyon van literenként emelgetni a 18 literes tartályt hogy öntsünk egy kis vizet egy kisebb palackba (most ezt ugy írom mintha én is néha-néha megemeltem volna azt a monstrumot...)

Tegyünk hozzá hogy itt üres a bödön

A tervezettekkel ellentétben amugy egész jó hétvégént kreáltunk magunknak, szombaton elmentünk egy japán boltba ahol minden 10 yuanbe került, én ennek örömére megfeledkeztem magamról és mindenféle ingyom bingyom cuki felesleges dolgot összevásároltam, fülhallgatótartón keresztül japán zászlócskákig, kerámia bögrét, fogkefetartót, daruma figurát, és a legjobb az egészben hogy 100 yuant fizettünk csak. Ahhh imádom az ilyen helyeket! Már előre tudom hogy nagymamaként erre fogok flesselni hogy hogy tudom a legjobban összeválogatni a Penny Market és a Tesco napi ajánlatait, ezért ad ilyen perverz örömöt ha a legolcsóbb cuccok már mintha nekem személyesen előre össze lennének válogatva.

Kerámia fülnélküli (nekem tetszik, JÓ?) bögre tejes teával hmmmmm!

Daruma, japán szerencsehozó figura, áldott legyen a routerünk amin ül!

 Onszen (japán fürdő) zászló, férfi bejárat

Ott pont majdnem elszakadt a fülhallgatóm, büszke vagyok magamra hogy találtam ilyen jó megoldást rá!

Utána meg a hírös neves "fake market"-ra utaztunk, ahol azt kell mondjam kicsit csalódtunk, de azért nem volt rossz élmény. A fake market egy föld alatti óriási területű tipikus piac, gucci táskáktól kezdve beats fülhallgatókig mindent lehet kapni. Lehet a mi hibánk hogy egy sokkal változatosabb, autentikusabb piacra számítottunk, nem pedig ilyen túristákra kihegyezett európai/afrikai stílusú piacra ahol mindenki csak ugyanazt az 5-10 szót ismételgeti angolul ("You want watches? Bags?" - Van órám, van táskám, hagyjál...).

A szombati napot Swen tervezte ezért a vasárnapi program összeállítás rám esett, és Swen volt oly' nagyvonalú hogy felajánlotta, menjünk oda ahova én szeretnék. Nekem a Shanghai Urban Planning Exhibition Center fogta meg a fantáziámat, és mivel Swen kávé-vérszemet kapott és mindenhol keres egy normális filtert hogy ihasson végre "rendes" kávét (nemtom mi baja az én 2in1 Nescafémmal) beterveztem utána egy Starbucks látogatást ami elvileg úgyis közel van a Huaihai parknál és némileg klasszikus kínai kinézete is van.
Aztán a metróban láttam hogy csak 2 megállóra van egy Jingan templom nevű hely, gondoltuk bekukkantunk oda, aztán tovább sétálunk.

A Jingan templom valóban nagyon szép és ápolt - kívülről. Az 50 yuanes belépőt enyhén szólva sokalltuk, és úgy döntöttünk ahelyett hogy megnézzük a sokadig agyon aranyozott, füstolgő, btw renoválás alatti, félig lezártbuddhista templomunkat, inkább lakomázunk belőle 5-ször a menzán.

Cecah

Még valahogy mindig nem szoktuk meg hogy 1-2 megálló a metróval, az nem olyan távolságokat takar mint otthon. Elindultunk a múzeum irányába és ripsz-ropsz másfél óra múlva már ott is voltunk! Közben élvezhettük a négy sávos két szintes shanghai gyorsutak látványát, persze éttermet keresve se találtunk útközben ami mindkettőnk kedvét eléggé erősen befolyásoltai. Valami meglepően finom japán mochi sütivel kihúztuk a Huaihai parkig, de mivel a facebook, wikipedia, twitter stb mellett a google, és emiatt a google maps is be van országszerte tiltve, nem sikerült betöltenem a Starbucks címét (ekkor már rég szkippeltük a múzeum ötletét) úgyhogy céltalanul bolyongtunk tai chizó, sakkozó, táncoló öreg bácsik és nénik közt (kétlem hogy ők tudták volna hol van a Starbucks). Én teljesen kivoltam  hogy miért nem lehet itt egy rendes rizseshusit kapni valamelyik sarkon, úgyhogy durcisan és leverten elindultunk haza. Megfogadtuk hogy legközelebb csak úgy indulunk el otthonról, ha a google maps előre be van töltve, vagy van egy házszám pontosságú címünk és térképünk.

Mochi tasi

Ezt a komisch disney épületet láttuk útközben, fogalmunk nincs mi

Itthon aztán hálisten elkaptuk a sarki wokos bácsit, aki esténként megjelenik a híd alatt egy kis biciklis kocsival, és egy wokkal és gázzal felvértezve kínál 4-féle kaját. Mindegyik isteni finom, gyors, és pénztárca kímélő, a csávóka meg ritka szimpi, kis mosolygós, olyan mint egy nagyranőtt buddha baby. A hozzá hasonló kajáldákból Kunmingban annyi volt mint a gomba, még a síneket is ellepték aztán amikor jött a vonat be kellett húzódniuk. A jelenlegi környékünkön úgy tűnik csak ez az egy van. A mellette álldogáló felesége/kollégája/ismerőse meg valószínűleg a helyi shao kao-os (utcai barbecue), szánalmasan kevés felhozatallal. Meg kell mondjam, nagyon meglepett, hogy ennyire rettentő kevés lehetősége van egy egyetemistának Shanghaiban az evésre. Rengeteg high-class étterem van, nekem viszont a jóarc szomszédbácsik hiányoznak ahol semmi pénzért degeszre eheted magad. Hát ezzel sajnos élnünk kell. Szerencsére van konyhánk, és a napokban szeretnék egy szakács könyvet is venni hogy tovább fejleszthessük a konyha kézségünket.

Shanghai nagyon érdekes hely, és lehet kicsit arra készültem hogy olyan lesz mint Kunming, de egyelőre hozzá kell szoknom hogy nem minden ugyanolyan. Lehet az a baj hogy mindketten elvárásokkal jöttünk a városba, de félreértés ne essék, nem szeretnék panaszkodni, egyszerűen csak látok egy hatalmas potenciális piaclehetőséget amit a mi kerületünkben nem nagyon használnak ki. Röviden: gondolkodom egy lángosos bódé felállításán.

Na és most eszünk spaghettit és megnézzuk a 7:1-es meccset (a döntő döntő gólját (haha) pont elkaptuk a délutáni szundink után :3)

Donghua Daxue

Igencsak túlszárnyalta elképzeléseimet a látogatottság, méghozzá már 122 klikknél tart a blog, pedig alig osztottam meg emberrel. Ennek örömére most nem kis nyomás nehezedik rám, HÁT KÖSZÖNÖM SZÉPEN (amugy tényleg, na, cukik vagytok hogy így érdeklődtök :3 )

Csak hogy ellentmondjak első bejegyzésem utolsó mondatának, folytatom az egyik top külföldi-diák-kínában témával, méghozzá a sulival.

Pár napja kellett regisztrálni az egyetemen ami egészen elképesztően gyorsan ment, kb fél óra alatt megkaptuk a személyre szabott, fancy előre elkészített fotós belépőkártyánkat, megszabadultunk egy vagon pénztől „tandíj” címszó alatt (a kasszás bácsi majdnem kigurult a kampuszon a poénomtől miszerint „jaj de lefogyott a pénztárcám”) és még be is osztottak minket csoportokba. Én az „E” csoportba kerültem, ami egy szinttel van a legmagasabb alatt, de (csak hogy magyarázzam a bizonyítványomat) csak azért vagyok itt mert augusztusban úgyis az F-be kerülök. Azért nem vagyok >most< az F-ben, mert mindegyik csoportban júliusban és augusztusban is ugyanazt tanulják, úgyhogy inkább vagyok most egy E csoportban ahol némileg a szintem alatt vagyunk, minthogy kétszer végezzem el tök ugyanazt az F kurzust. Na, ennyi. Amugy hála ennek a gyengébb csoportos beosztásnak egészen elképesztő pozícióba kerültem, ugyanis évek óta először nem én vagyok az aki hátul kullog és sosem tudja mivan, hanem csíp a tanár és vágom a témát is. Frankón úgy érzem a legjobbak közt vagyok (má’ bocs hogy ezt igy kimondom - borzasztó szerény lelkű ázsiai lennék), úgyhogy örülök is hogy ennyi év után, az egyetemi éveim lezárásaként kiélvezhetem kicsit ezt a helyzetet.

Egyedüli európai vagyok 13 diák közt, körülöttem majdnem mindenki koreai akik nemzeti sztereotípiájuknak ellentmondva nem, ismétlem NEM jók. Sőt, heves indulataimnak köszönhetően meglehetősen idegesít az állandó tudástalanságuk amit a lehető legnyámnyilább módon kommunikálják, tehát (ô.O) fejjel néznek, azt mondják „eeeeh?” de választ arra hogy „mit nem értesz” már nem tudnak adni. Természetesen fiúk-lányok olyan szinten megkülönböztethetetlenek hogy ma a tanár az egyik „sráctól” megkérdezte ő minek vallja magát. Ő azt felelte „természetesen fiú vagyok”, mire a tanár csak annyit mondott „hát akkor viselkedj is úgy!”. Valóban lehetne tízmilliószor több erős kiállása és férfias fellépése, pedig ő még egész legényes a többiekhez képest akik főleg női Louis Vuitton táskával járkálnak, ráadásul az egyikőjüknek ugyanolyan Fjallraven Kanken táskája van mint nekem... szerencsémre ez azt hiszem inkább neki gáz.

Van 2 cuki japán csaj, az egyik kora 15-45 év közt mozoghat, de annyira, hogy ezt még a tanár se tudta belőni belőni, de annyira nem hogy a japán csajnak ki kellett javítania a tanárt amikor az vele és az anyjával akart egy példamondatot készíteni („Reggelinél anyukádtól megkérded esni fog-e ma”). A csaj csak annyit mondott hogy „inkább én a gyerekemtől”.

A másik csaj meg így néz ki:

Esküszöm. Akkorákat pislog hogy nem bírok elnézni, olyan mint egy baleset. Muszáj vele összebarátkoznom. Még a lábkörmén is Hello Kitty matrica van, egy jelenés a csaj.

Tegnap amugy kínai megaláztatásban volt részem, ugyanis játszottunk egy végtelenül hülye és igazságtalan játékot, méghozzá 5 embernek ki kellettállnia a táblához majd 4 szék körül járkálni és parancsszóra hirtelen leülni, na egyet tippelhettek ki szívta meg és nem jutott székhez. Punishmentként fel kellett sorolnom a széken ülők neveit, hát megközelítő fingom nem volt, de ha már vicceset játszunk bepróbálkoztam a jól bevált szokásommal, hogyha magabiztosan állítunk valamit, akkor azt beveszik. Úgyhogy elneveztem őket egyenként, sajnos nem tetszett nekik az új fantázianevük úgyhogy a mai órára fel kellett készülnöm egy performansszal. Mivel se énekelni, se táncolni nem tudok józanul gondoltam inkább megspórolom nekik eme látványt és kioktatom őket magyar irodalomból. Tudomásom szerint amugyis van egy Petőfi szobor Shanghaiban, úgyhogy why not előadni nekik a Szabadság, Szerelmet? Igy is tettem, be is jött, de annyira hogy a tanár vágta is a kínai fordítást (fejből! Nekem meg még gúgliznom is kellett a magyar verziót!), hatalmas riszpekt érte! A két japán csaj meg is tapsolt, szerintem a koreaiak máig nem tudják hogy pontosan hol is vannak és mi történik körülöttük.

Ja és btw csak hogy ne kérdezze meg még 6000 ember, igen, Swen örül a győzelemnek, nem, nem láttuk a meccset mert hajnali 4-kor megy és tv-nk még mindig nincs. Ez a meme viszont nagyon tetszett :)

Ja és csak hogy ne aggódjatok a súlyom miatt a mai ebédünk a börtön styled menzáról. Amugy az egyik legfinomabb kaja eddig, Swen különösen örül neki mert látja mit kap, és 99%-ig biztos benne hogy az út alatt melyet a kaja megtesz a kondér és táljáka közt nem kerül rá leves, amit meglehetősen utál. Sajnos errefelé kifejezetten rossz szokás (szerinte) hogy mindent felönteni - nevezzük - "ízes vízzel".

Szeretettel tálalva:

Finom volt.

Egyébként minden nap ellopunk valamit a menzáról, mert tegnap dupla adagot charge-olt az egyik csávó  a szójaszószos husimért (tegnap egész nap még azt hittem hogy egy másik is, ki is voltam miatta rendesen, ma rájöttem h neki volt igaza mert valóban nem pittyegett a kis kártyalehúzó ketyere), bosszúból úgy döntöttünk 2 hónap alatt visszanyerjük azt a plusz 5 yuan nyereségüket pálcikákon és pindura használhatatlan kanalakon keresztül. Szemet szemért.

Lai le lai le

Nos nos, ahogy reméltem két éve, újból Kínában kötöttem ki, igaz ezútön nem állami ösztöndíjnak köszönhetően de nem is egy évre, és nem is Kunmingban. Ott túl jó volt az átlag éves luxus 22 fok és gyönyörű égbolt, úgyhogy inkább egy nagyobb és büdösebb városba mentem oldalbordámmal Shanghaiba, mikor ha nem a monszun idején! De perste fogjam be, fene jó dolgomat, viszont sajnos sikerült egyből a mélyvízbe pottyanni és face-to-face szembesülni a kínai mentalitással.

Nade lassan lassan, 慢慢来, kezdjük a legelején: mi ugyanis már eléggé régóta tervezgettük ezt az utazást, egyrészt mert Swennek létfontosságú krediteket rejt a 2 hónapos egyetemi itt tartózkodásunk, nekem meg érzésem szerint még létfontosságúbb, mert rájöttem hogy úgy olvasok karaktereket mint egy gyépés. A beszéd kézségemben csak azért nem remegett meg a hitem, mert még egyszer se mondták nekem hogy "hűdejó a kínaid"  amit szerintem csak full bénáknak mondogatnak (tehát nekem 2 éve minden sarkon) - habár ha bele gondolok talán annyira béna vagyok hogy már az ő száni dicséretüket se érdemlem meg?! Hála a bécsi junior shop manager assistent (=bolti eladó) high class állásomnak köszönhetően ezt azért nem hiszem, mert ha valamit, akkor az en 恩* használatát tökélyre sajátítottam.
Kicsit eltértem a tárgytól, scusi, rég blogoltam, furcsa érzés megint saját gondolatokat pötyögni és nem diplomához másét lopni idézni.
Szóval mivel mindkettőnk számára eléggé fontos ez a kirándulás, igyekeztünk magunknak sok idegeskedést megsprórolva már mindent hónapokkal előbb elintézni, ilyen volt pl a szállásunk. Habár az egyetemünk tudomásom szerint az egyik legjobb Shanghaiban (ami a kínai oktatást illeti, és ezt is csak onnan tudom hogy régi itteni ösztöndíjasok mondták, szóval yeah), annyira már nem faszák hogy egy "jegyespárt"* képesek legyenek elszállásolni egy koli szobában. Sajnos kénytelenek voltunk lakást keríteni, és találtunk is egy elég jót, price range okés (habár mi mindent bécsi szemmel néztünk, úgy meg minden röhejesen olcsó), elhelyezkedés még jobb (2 megálló sulitól), 60nm, 17. szint, berendezett, ügynök beszél angolul, hát azthittem megfogtuk azisten lábát, még a foglalót is sikerült hálisten eljuttatni hozzá hála egy helyi magyar barátomnak és némi drágá telefnoálgatásnak köszönhetően. Persze ahogyan az lenni szokott, legutolsó pillanatban, amikor Helsinkiben várunk beszállásra a shanghai gépünkre kiderült hogy a lakás mégse szabad, a mostani lakó nem akar kimenni. Hát mi mondjuk ezt épp hol nem sz*tuk le elvégre ez nehogymár a mi problémánk legyen, az álláspontunkat hasonló hangnemben kommunikáltuk is a nő felé, aki kis fosó galamblelkének és félelmének hogy felbőszített 2 nagyorrút köszönhetően egyből felajánlott egy több mint 100nm-es lakást 2 napig amíg a végleges helyünk el nem készül. Kegyesen elfogadtuk szánalmas ajánlatát.

Csomagom tartalma, nem röhögünk.

Angol wc, yisss!

Nappali, szerény súlyemelő hátammal dekorációként

Eme odúban húztuk meg magunkat 2 napig és kitartóan panaszkodtunk hogy de rossz dolgunk van hogy csomagból kell élni, úgyhogy át is kerültünk a végleges lakásba, ami kb negyed akkora, köze nincs 60nm-hez, a 7. emeleten van, és szerintem 5 perccel mielőtt beléptünk volna tették le az ecsetet mert mindennek festék szaga volt. Amugy 8 kínai is még a lakásban volt akik kb 5 percig vészesen tűzködték a függönyt aztán szokásuknak megfelelően félbe hagyták a munkát, nem is láttunk függönyt lógni még 2 napig. Mi már eléggé pipák voltunk, mert baromira nem ez a lakás volt megbeszélve, ráadásul ügynököt még addig egyszer se láttunk, annál inkább a béndzsó ijesztgető csicskáit akik próbáltak hatalmukat fitogtatni, mondván jó lenne ha még aznap aláírnánk a lakás szerződést mert a rendőrségen a mi vízumunkkal 3 napon belül kell regisztrálni, ami aznap telt le*. Ilyenkor veszem igazán nagy hasznát egy hangos német barátnak, akivel habár csak a párás időről beszélgethettünk hevesen, a hangneme és a kemény szavak elég ijesztően hathatott a hallgatóságra mert az ügynök kb 2 percen belül megjelent. Angol adott neve "Marrie" (Amugy Zeng Huishen ha jól emlékszem - tudom szinte észrevehetetlen a két név közti különbség) amugy ritka precíz és ügyes, lelkes landlord (srsly), tényleg igyekszik mindent a kedvünkre tenni, dehát jóindulattal még nem tudok hideg vizet varázsolni a csapba és hűtőt takarítani.Ettől függetlenül elkezdtek rendese(bbe)n haladni a dolgok és a létfontosságú dolgokat sikerült pusztán 3 nap alatt megoldani.

Booorzalmasan lassan haladnak a dolgok, már kezdek megőszülni, de ma kezünkbe vettük a nyerget és felnyaltuk a lakást, kihajtottuk a szottyadt szója szósz szagot és a szmogos lappangó port a sarokból. Mára tényleg kis pöpec lakást sikerült összedobnunk, ugyhogy végre jutott időm hajat mosni és blogot összedobni - azért mind tudjuk melyik tart tovább.
Némi visual entertainment így a rizsa (amiből ma 10 kilót vettünk - ha ha!) végére (persze mindez még mai takarítás előtti úgyhogy ne vessetek meg a piszok és rendetlenségért!)

Full all around konyha

Ádáz ellenségünk, a bűzölőgő hűtő. A légkondi hálisten megy.

A tv már nem annyira, a lavor a víz tartály alatt pedig nem pusztán esztétikai élmény nyújtása miatt van ott.

Yo.

Kilátás. Ma lepucoltam az ablakot, de persze kívülről piszkos. Szerintem az épület vörös szalagos megnyitója óta nem lett mosva, persze úgy nem nyitható hogy én elérjem Mr. Muscle-lal.

Igyekszem amugy idén nem sablon külföldi-kínában bejegyzéseket írni hogy pl hogy vettem mobilt és úristen mennyit dudálnak az utcán, ezt megírták már ezren, én maradok a talán személyesebb hangemű postoknál. Hogy pl ma mit ettem, mert az nyilván sokkal jobban érdekel mindenkit.

És most imádkozzunk Buddhához hogy a VPN-em engedi publikálni ezt a bejegyzésemet.



* omnipresent, teljhatalmú szó, mindenre használható, főnév, ige, gyűjtőszó, hangulatfestő, amitakarsz, csak az intonációja fontos.

* nem nem anya apa ne ijedjetek meg, nincs még gyűrű az ujjamon, de ha csak azt mondjuk hogy járunk tuti nem kapunk közös szobát, azért a jegyességnál azt hittük már komolyabban vesznek minket (ahogy ez a téma egy másik egyetemnél ahol érdeklődtünk be is vált), dehát ha nem akkor nem.

*Nem. 30 napunk van. Ha meg valami hibbant elfelejt regisztrálni, még mindig csak fizetnie kell 10 eurot, nem fogják kitoloncolni. A pénz itt a lényeg, nem a rendszer.