Terveink: Dejó akkor majd a hétvégén elmegyünk ide-oda,
megnézünk egy csomó fun helyet, bemegyünk egy csomó múzeumba, felkeressük az
összes piacot, elmegyünk minden parkba, este megnézzük a táncoló néniket, sétálunk az kis mellék utcákon, napközben meg könyvesboltról könyvesboltra
szállunk néha meg-meg állunk egy tejes teára, este meg megnézzük a Bundot, fantasztikus lesz.
Időjárás: No.
Nem elég hogy hatalmas a szmog amit a 200%-os páratartalom tetőz, még néha le is szakad kicsit az ég. Kunmingban habár nem ilyen vészesen, de nyertem egy kis ízelítőt a monszunt illetően: minden nap 25 fokra emelkedett a hőmérséklet (ez eddig nem újdonság) de üdítő hűsítőként élvezhettünk még egy fél órás röpke zivatart is, majdnem minden nap percre pontosan ugyanakkor. Azt hittem ez itt is ilyen lesz, hát nem. Shanghaiban napokig egyre melegszik az idő, addig a pontig ameddig már szinte nem látsz az orrodig egyrészt a szmogtól másrészt mert a szemedbe csorog az izzadtságod, hirtelen annyira elkezd esni az eső hogy én ilyet még nem pipáltam. Mi éppen otthon voltunk amikor elkezdett zuhogni úgyhogy kellemes hűvösből lévezhettük a rohangáló emberek látványát. Ja, az idő amúgy nem hűl le eső után úgyhogy nem érdemes nyitva tartani az ablakot, ez a gigásziszúnyogok, mosquitok, vérszívók, cece legyek, színes legyek amiktől bedagad a lábad miatt se nagyon ajánlatos.
Csak hogy folytassam a természeti jelenéseket Shanghaiban, volt egy igen furcsa földrengés élményünk múlt hét pénteken, amikor megrepedt az ablakunk fölötti fal. Semmit nem éreztünk, csak hallottuk ahogy ropog a fal és utána persze egyből az ugrott be hogy na, ugrott a kaució. Annyira azért jófej a főbérlő hogy amikor mutattuk neki az új faldizájnt egyből mondta hogy tudja ő hogy nem mi vertük jókedvünkből szét a leglehetetlenebb helyen, hanem a festő dolgozott bénán.
Az időjárás ezenkívül minden nap annyira leszív minket hogy szinte minden nap tolunk egy egy órás sziesztát suli után, különben egyszerűen bealudnék a diploma fölött (ez mondjuk amúgy se egy túl vérpezsdítő téma). Persze biztos ez azért is van mert kevés vizet iszunk, az meg azért van mert még mindig nincs vízadagolónk, kedvünk meg nem nagyon van literenként emelgetni a 18 literes tartályt hogy öntsünk egy kis vizet egy kisebb palackba (most ezt ugy írom mintha én is néha-néha megemeltem volna azt a monstrumot...)
A tervezettekkel ellentétben amugy egész jó hétvégént kreáltunk magunknak, szombaton elmentünk egy japán boltba ahol minden 10 yuanbe került, én ennek örömére megfeledkeztem magamról és mindenféle ingyom bingyom cuki felesleges dolgot összevásároltam, fülhallgatótartón keresztül japán zászlócskákig, kerámia bögrét, fogkefetartót, daruma figurát, és a legjobb az egészben hogy 100 yuant fizettünk csak. Ahhh imádom az ilyen helyeket! Már előre tudom hogy nagymamaként erre fogok flesselni hogy hogy tudom a legjobban összeválogatni a Penny Market és a Tesco napi ajánlatait, ezért ad ilyen perverz örömöt ha a legolcsóbb cuccok már mintha nekem személyesen előre össze lennének válogatva.
Utána meg a hírös neves "fake market"-ra utaztunk, ahol azt kell mondjam kicsit csalódtunk, de azért nem volt rossz élmény. A fake market egy föld alatti óriási területű tipikus piac, gucci táskáktól kezdve beats fülhallgatókig mindent lehet kapni. Lehet a mi hibánk hogy egy sokkal változatosabb, autentikusabb piacra számítottunk, nem pedig ilyen túristákra kihegyezett európai/afrikai stílusú piacra ahol mindenki csak ugyanazt az 5-10 szót ismételgeti angolul ("You want watches? Bags?" - Van órám, van táskám, hagyjál...).
A szombati napot Swen tervezte ezért a vasárnapi program összeállítás rám esett, és Swen volt oly' nagyvonalú hogy felajánlotta, menjünk oda ahova én szeretnék. Nekem a Shanghai Urban Planning Exhibition Center fogta meg a fantáziámat, és mivel Swen kávé-vérszemet kapott és mindenhol keres egy normális filtert hogy ihasson végre "rendes" kávét (nemtom mi baja az én 2in1 Nescafémmal) beterveztem utána egy Starbucks látogatást ami elvileg úgyis közel van a Huaihai parknál és némileg klasszikus kínai kinézete is van.
Aztán a metróban láttam hogy csak 2 megállóra van egy Jingan templom nevű hely, gondoltuk bekukkantunk oda, aztán tovább sétálunk.
A Jingan templom valóban nagyon szép és ápolt - kívülről. Az 50 yuanes belépőt enyhén szólva sokalltuk, és úgy döntöttünk ahelyett hogy megnézzük a sokadig agyon aranyozott, füstolgő, btw renoválás alatti, félig lezártbuddhista templomunkat, inkább lakomázunk belőle 5-ször a menzán.
Még valahogy mindig nem szoktuk meg hogy 1-2 megálló a metróval, az nem olyan távolságokat takar mint otthon. Elindultunk a múzeum irányába és ripsz-ropsz másfél óra múlva már ott is voltunk! Közben élvezhettük a négy sávos két szintes shanghai gyorsutak látványát, persze éttermet keresve se találtunk útközben ami mindkettőnk kedvét eléggé erősen befolyásoltai. Valami meglepően finom japán mochi sütivel kihúztuk a Huaihai parkig, de mivel a facebook, wikipedia, twitter stb mellett a google, és emiatt a google maps is be van országszerte tiltve, nem sikerült betöltenem a Starbucks címét (ekkor már rég szkippeltük a múzeum ötletét) úgyhogy céltalanul bolyongtunk tai chizó, sakkozó, táncoló öreg bácsik és nénik közt (kétlem hogy ők tudták volna hol van a Starbucks). Én teljesen kivoltam hogy miért nem lehet itt egy rendes rizseshusit kapni valamelyik sarkon, úgyhogy durcisan és leverten elindultunk haza. Megfogadtuk hogy legközelebb csak úgy indulunk el otthonról, ha a google maps előre be van töltve, vagy van egy házszám pontosságú címünk és térképünk.
Itthon aztán hálisten elkaptuk a sarki wokos bácsit, aki esténként megjelenik a híd alatt egy kis biciklis kocsival, és egy wokkal és gázzal felvértezve kínál 4-féle kaját. Mindegyik isteni finom, gyors, és pénztárca kímélő, a csávóka meg ritka szimpi, kis mosolygós, olyan mint egy nagyranőtt buddha baby. A hozzá hasonló kajáldákból Kunmingban annyi volt mint a gomba, még a síneket is ellepték aztán amikor jött a vonat be kellett húzódniuk. A jelenlegi környékünkön úgy tűnik csak ez az egy van. A mellette álldogáló felesége/kollégája/ismerőse meg valószínűleg a helyi shao kao-os (utcai barbecue), szánalmasan kevés felhozatallal. Meg kell mondjam, nagyon meglepett, hogy ennyire rettentő kevés lehetősége van egy egyetemistának Shanghaiban az evésre. Rengeteg high-class étterem van, nekem viszont a jóarc szomszédbácsik hiányoznak ahol semmi pénzért degeszre eheted magad. Hát ezzel sajnos élnünk kell. Szerencsére van konyhánk, és a napokban szeretnék egy szakács könyvet is venni hogy tovább fejleszthessük a konyha kézségünket.
Shanghai nagyon érdekes hely, és lehet kicsit arra készültem hogy olyan lesz mint Kunming, de egyelőre hozzá kell szoknom hogy nem minden ugyanolyan. Lehet az a baj hogy mindketten elvárásokkal jöttünk a városba, de félreértés ne essék, nem szeretnék panaszkodni, egyszerűen csak látok egy hatalmas potenciális piaclehetőséget amit a mi kerületünkben nem nagyon használnak ki. Röviden: gondolkodom egy lángosos bódé felállításán.
Na és most eszünk spaghettit és megnézzuk a 7:1-es meccset (a döntő döntő gólját (haha) pont elkaptuk a délutáni szundink után :3)
Villogtak a kocsik is hogy mutassák lassan mennek!
Nem elég hogy hatalmas a szmog amit a 200%-os páratartalom tetőz, még néha le is szakad kicsit az ég. Kunmingban habár nem ilyen vészesen, de nyertem egy kis ízelítőt a monszunt illetően: minden nap 25 fokra emelkedett a hőmérséklet (ez eddig nem újdonság) de üdítő hűsítőként élvezhettünk még egy fél órás röpke zivatart is, majdnem minden nap percre pontosan ugyanakkor. Azt hittem ez itt is ilyen lesz, hát nem. Shanghaiban napokig egyre melegszik az idő, addig a pontig ameddig már szinte nem látsz az orrodig egyrészt a szmogtól másrészt mert a szemedbe csorog az izzadtságod, hirtelen annyira elkezd esni az eső hogy én ilyet még nem pipáltam. Mi éppen otthon voltunk amikor elkezdett zuhogni úgyhogy kellemes hűvösből lévezhettük a rohangáló emberek látványát. Ja, az idő amúgy nem hűl le eső után úgyhogy nem érdemes nyitva tartani az ablakot, ez a gigászi
Csak hogy folytassam a természeti jelenéseket Shanghaiban, volt egy igen furcsa földrengés élményünk múlt hét pénteken, amikor megrepedt az ablakunk fölötti fal. Semmit nem éreztünk, csak hallottuk ahogy ropog a fal és utána persze egyből az ugrott be hogy na, ugrott a kaució. Annyira azért jófej a főbérlő hogy amikor mutattuk neki az új faldizájnt egyből mondta hogy tudja ő hogy nem mi vertük jókedvünkből szét a leglehetetlenebb helyen, hanem a festő dolgozott bénán.
Nonfiguratív nyugtató hatású zen repedések
Az időjárás ezenkívül minden nap annyira leszív minket hogy szinte minden nap tolunk egy egy órás sziesztát suli után, különben egyszerűen bealudnék a diploma fölött (ez mondjuk amúgy se egy túl vérpezsdítő téma). Persze biztos ez azért is van mert kevés vizet iszunk, az meg azért van mert még mindig nincs vízadagolónk, kedvünk meg nem nagyon van literenként emelgetni a 18 literes tartályt hogy öntsünk egy kis vizet egy kisebb palackba (most ezt ugy írom mintha én is néha-néha megemeltem volna azt a monstrumot...)
Tegyünk hozzá hogy itt üres a bödön
A tervezettekkel ellentétben amugy egész jó hétvégént kreáltunk magunknak, szombaton elmentünk egy japán boltba ahol minden 10 yuanbe került, én ennek örömére megfeledkeztem magamról és mindenféle ingyom bingyom cuki felesleges dolgot összevásároltam, fülhallgatótartón keresztül japán zászlócskákig, kerámia bögrét, fogkefetartót, daruma figurát, és a legjobb az egészben hogy 100 yuant fizettünk csak. Ahhh imádom az ilyen helyeket! Már előre tudom hogy nagymamaként erre fogok flesselni hogy hogy tudom a legjobban összeválogatni a Penny Market és a Tesco napi ajánlatait, ezért ad ilyen perverz örömöt ha a legolcsóbb cuccok már mintha nekem személyesen előre össze lennének válogatva.
Kerámia fülnélküli (nekem tetszik, JÓ?) bögre tejes teával hmmmmm!
Daruma, japán szerencsehozó figura, áldott legyen a routerünk amin ül!
Onszen (japán fürdő) zászló, férfi bejárat
Ott pont majdnem elszakadt a fülhallgatóm, büszke vagyok magamra hogy találtam ilyen jó megoldást rá!
Utána meg a hírös neves "fake market"-ra utaztunk, ahol azt kell mondjam kicsit csalódtunk, de azért nem volt rossz élmény. A fake market egy föld alatti óriási területű tipikus piac, gucci táskáktól kezdve beats fülhallgatókig mindent lehet kapni. Lehet a mi hibánk hogy egy sokkal változatosabb, autentikusabb piacra számítottunk, nem pedig ilyen túristákra kihegyezett európai/afrikai stílusú piacra ahol mindenki csak ugyanazt az 5-10 szót ismételgeti angolul ("You want watches? Bags?" - Van órám, van táskám, hagyjál...).
A szombati napot Swen tervezte ezért a vasárnapi program összeállítás rám esett, és Swen volt oly' nagyvonalú hogy felajánlotta, menjünk oda ahova én szeretnék. Nekem a Shanghai Urban Planning Exhibition Center fogta meg a fantáziámat, és mivel Swen kávé-vérszemet kapott és mindenhol keres egy normális filtert hogy ihasson végre "rendes" kávét (nemtom mi baja az én 2in1 Nescafémmal) beterveztem utána egy Starbucks látogatást ami elvileg úgyis közel van a Huaihai parknál és némileg klasszikus kínai kinézete is van.
Aztán a metróban láttam hogy csak 2 megállóra van egy Jingan templom nevű hely, gondoltuk bekukkantunk oda, aztán tovább sétálunk.
A Jingan templom valóban nagyon szép és ápolt - kívülről. Az 50 yuanes belépőt enyhén szólva sokalltuk, és úgy döntöttünk ahelyett hogy megnézzük a sokadig agyon aranyozott, füstolgő, btw renoválás alatti, félig lezártbuddhista templomunkat, inkább lakomázunk belőle 5-ször a menzán.
Cecah
Mochi tasi
Ezt a komisch disney épületet láttuk útközben, fogalmunk nincs mi
Itthon aztán hálisten elkaptuk a sarki wokos bácsit, aki esténként megjelenik a híd alatt egy kis biciklis kocsival, és egy wokkal és gázzal felvértezve kínál 4-féle kaját. Mindegyik isteni finom, gyors, és pénztárca kímélő, a csávóka meg ritka szimpi, kis mosolygós, olyan mint egy nagyranőtt buddha baby. A hozzá hasonló kajáldákból Kunmingban annyi volt mint a gomba, még a síneket is ellepték aztán amikor jött a vonat be kellett húzódniuk. A jelenlegi környékünkön úgy tűnik csak ez az egy van. A mellette álldogáló felesége/kollégája/ismerőse meg valószínűleg a helyi shao kao-os (utcai barbecue), szánalmasan kevés felhozatallal. Meg kell mondjam, nagyon meglepett, hogy ennyire rettentő kevés lehetősége van egy egyetemistának Shanghaiban az evésre. Rengeteg high-class étterem van, nekem viszont a jóarc szomszédbácsik hiányoznak ahol semmi pénzért degeszre eheted magad. Hát ezzel sajnos élnünk kell. Szerencsére van konyhánk, és a napokban szeretnék egy szakács könyvet is venni hogy tovább fejleszthessük a konyha kézségünket.
Shanghai nagyon érdekes hely, és lehet kicsit arra készültem hogy olyan lesz mint Kunming, de egyelőre hozzá kell szoknom hogy nem minden ugyanolyan. Lehet az a baj hogy mindketten elvárásokkal jöttünk a városba, de félreértés ne essék, nem szeretnék panaszkodni, egyszerűen csak látok egy hatalmas potenciális piaclehetőséget amit a mi kerületünkben nem nagyon használnak ki. Röviden: gondolkodom egy lángosos bódé felállításán.
Na és most eszünk spaghettit és megnézzuk a 7:1-es meccset (a döntő döntő gólját (haha) pont elkaptuk a délutáni szundink után :3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése