Hűha jó sokminden történt a múltkori bejegyzés óta, többek közt véget ért az első itt töltött hónapunk és ezzel együtt a kurzusunk első része. Ezt muszáj kínai módra megünnepelni úgyhogy az egész osztály előadott egy 5 perces monkey show-t, amiben két thaiföldi osztálytársammal azt játszottuk hogy járkálunk a parkban és kérdezősködünk hogy "ők mit csinálnak?" tai chi-zó, földre karaktert rajzolgató és táncoló emberektől, majd a végén mi is beállunk dzsesszelni és közösen azt kiáltjuk hogy "Kínában élni olyan jó!". Kicsit ovis volt, na, főleg hogy két 40 év körüli osztálytársunk is volt, de poén volt azért. Kaptunk a végén egy kis vörös könyvet is (nemazt), én büszke 90% KÖRÜLI (maradjunk ennyiben) eredményt értem el.
Mivel 2 hete rendesen *khm* félreterveztük a suzhou-i kirándulásunkat és egy nappal a tervezett elutazás előtt jutott eszünkbe hogy hopp nem ártana szállást foglalni és vonatjegyet venni, mindemellé bejött egy (fake) dupla tájfún riasztás úgy döntöttünk hogy najó, megint a kínai isten nyert és nem mozdulunk ki Shanghaiból. Helyette elmentünk egy múzeumba amit minden oldal nagyon dicsért, engem főleg a leírás azon része fogott meg hogy "ingyenes" és "7 szintes" és "légkondicionált, ezenkívül az instagram feedjüknek lelkes követője vagyok és égtem a vágytól hogy én is csinálhassak új fészbuk profilképet a furcsa, műanyag lógó csöves szobájukban (és végül így is vala). Nos a múzeum valóban ingyenes, a 7-ből 6 szint ingyen bejárható, csakhogy ezeken a szinteken nincs semmi. Ugyhogy beálltunk a sorba hogy kiváltsuk a jegyünket a Cartier óra kiállításra, majd büszkén lobogtattuk a shanghai diákigazolványunkat hogy kaphassunk 50%-os diákkedvezményt. Namost szerintem a diák az diák, eddig csak az osztrákok voltak akkora nyommerek hogy a 'diák' fogalmát leszűkítették a 26 éven aluli korosztályra, de legalább ez általában senkit nem érdekelt Bécsben. Ebben a múzeumban bezzeg megkérdi a kasszás hogy BA tanulók vagyunk-e, én meg büszkén cáfolom hogy ó dehogy, mi már lassan mesterek leszünk. Erre asszongya akkor nem jár a kedvezmény. Erre én meg bejátszom a hülye külföldi kártyát, aki azt se tudja milyen tökéletesen eltérő kínai kifejezéseket dobál, és kijavítom hogy ja de mégis BA tanulók vagyunk, hát haggyonmá! Egy akkor kacsintással mondtam mindezt hogy ember nincs aki bevette volna hogy valóban csak félremondtam hogy mit tanulunk, de a kínaiakból olyan szinten, szinte genetikailag hiányzik mindenféle humor és szarkazmus érzésük úgyhogy sikerült totálisan összezavarnom a mondanivalómmal és az arckifejezésemmel. Egy ekkora baromság miatt hogy az MA tanulóknak nem jár kedvezmény (ami mellesleg nincs is feltüntetve a diákin, legalább az egyetem szemszögéből minden diák egyformán számít diáknak) már csak dacból is követelni fogom a nekem járó plusz 10 yuanemet. Na. Amugy a kiállítás fun volt, lehetett fozótni, jók voltak a fények, és hála a nagy tereknek (és a kultúra fogalmának való szelekciójának a kínai körökben) köszönhetően relatív kevesen voltak, igazi felfrissülés volt ez a mindennapi nyüzsiből.
Azóta még annyi történt, hogy mivel VPN nélkül csak kb csak az Instagramot tudom elérni ezért folyamatosan azt bújom, így amikor a múzeum posztolt egy versenyt, hogy az első 20 kommentelő meghívást nyer a most következő pénteki kiállításmegnyitóra, én természetesen reflexből ott voltam nem hogy a top 20-ban, hanem lazán a top 5-ben. Úgyhogy pénteken fancyk leszünk, megyünk vörösszőnyegre kaviárt enni és ingyent piát csórni. Gondolom amúgy nem lesz semmi extra, de azért nagyon örülök hogy "nyertem".
Suzhou-t is bepótoltuk amugy, és időben jobban is kijött mintha múlt héten mentünk volna. Vasárnap indultunk és hétfőn jöttünk, mert aznap a suliban csak regisztráció volt amit mi már egy hónapja megcisnáltunk, illetve vasárnapról hétfőre kb fele annyiba kerülnek a hostelek hihi.
Suzhou irtózatosan nagyon tetszett, mindenkinek ajánlom aki Shanghaiba jön hogy feltétlenül tegyen egy kis kerülőt, többek közt mivel csak alig egy órányira fekszik innen. Persze eszméletlenül meleg volt, esküszöm azt hittem hőgutát kapok, de első nap szerencsére hamar "találtunk" egy hatalmas pagodát (a város közepén - nem volt túl nehéz megtalálni) ahová azonnal bemenekültünk és túléltük a délutáni hőség horrort. A körülötte lévő kert is gyönyörű volt, a legjobban az tetszett hogy alig voltak benne kínaiak, akik pedig mégis azok kacsákat etettek vagy pipáztak, mindenesettre nem ezerrel fotóztak és turistáskodtak hanem élték a mindennapi életüket.
Zucker szemetes - om nom nom
Furcsa nadrágos épület
Ő köszöntött miután beléptünk
Esztán elmentünk az általam választott helyre (mindenki válaszhatott 1 must-see helyet), méghozzá a suzhou-i selyem múzeumba. Szerintem nem volt ingyen, de minket beengedtek ingyen (vagy csak fostak pénzt kérni külfödiektől), annyira low budget volt a hely hogy mozgásérzékelős lámpák kapcsolódtak be ha egy vitrin (nem szoba) elé léptél és még a legkisebb kis béna tű is csak egy utánzat volt, eredeti cuccokból csak 1-2 Qing kori (tehát relatíve "új") ruha darab volt kiállítva. A legkirályabb az egészben, amiért totálisan megérte ide eljönni az élő selyemhernyók voltak. Annyira baromi jók voltak, még most is teljesne odavagyok. Ott eszegettek egy tálon, tök nyugisan, aztán amikor felemeltünk egyet tökre bevadultak hogy "hééééééééémáááááár". Najo ez ott biztos viccesebb volt. Tökre olyanok mint egy selyem gombóc, egy izmos ideges éhes kis selyemcsomó. Az etető szoba mellett egy tradicionális kínai házba lehetett bemenni, volt kertje is ahol nőtt az eperfa levél amit aztán a selyemhernyóknak adtak. A következő szobában meg még szőttek is az itt "termelt" selyemmel! Elképesztő!
Creepy bábú néni
Wut
Másnap
Zenei aláfestés következik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése