Najó najó írok még egy posztot, de csak mert nincs kedvem dipit írni és az időjárás olyan kelleme(tlen?)s illumált állapotot idéz bennem hogy úgyse tudok semmire se figyelni.
Egyrészt nincs sok időm amit blog írásra tudnék fordítani, másrészt nem is történik sok minden, talán ezért tűntem el kicsit, bocsi. Minden napunk úgy néz ki hogy felkelünk, elindulunk suliba, előtte még veszünk a bejáratott néninknél egy fura virslis palacsintát (annyira jó, ahogy meglát minket a hídon jönni lefelé mint a puskagolyó nekilódul és már tekeri is a palacsintát "cak kici cípősszel"), aztán 4 óra vár ránk amiket frankón nagyon élvezek, néha még délután is van valami szuperérdekes kultúra óra (kalligráfia, festészet, mindegyikhez elképesztő tehetséget és kitartást mutatok - NOT) délben eszünk valamit, szundítunk egy órát és éjfélig én írom a dipit (persze ez a kijelentés nagggyon erős túlzással és sok-sok instagram szünettel igaz csak). Mindehez hozzájött még az augusztus elején kezdődött munkám ahova igyekszem kb hetente egy cikket írni, eddig egy jött össze (amit mégcsak le se adtak, de állítólag király lett, just sayin') de most most interjúkat is kéne hozzá készíteni helyi kínai cégvezetőkkel. Ma találkoztam is egy ilyen interjúalannyal, egy power women bor üzletasszony európai kontaktokkal, tök jó lett volna ha nem tévedek el 40 fokban és érkezem halál izzadtan az irodába (rossz címet adott meg a nőci, konkrétan 200 házszámmal odébbit, thx), majd kiderül a helyszínen hogy nem angolul lesz az interju hanem kínaiul, yiss, még jó hogy felvettem mert néhol masszívan bebambultam. Mindegy, ezek még a legjobb elfoglaltságok, és igyekszem nem arra gondolni hogy másodszorra is eldugult a wc-nk, ráadásul nem miattunk, hanem gondolom az egész ház vezetékei úgy vannak összekötve, hogyha valaki valahol eldugítja, akkor nem folyik egyszerűen tovább a cucc. Namost azt nem értem hogy miért már megint én vagyok az egyetlen akinek eszébe jut hogy szólni kéne. 25 emeletes a ház, MINIMUM még egy lakásnak tuti hasonló gondokkal küzd, de nem, a portás bácsi tőlem hallott a problémáról először. Ezen a tehetetlenségen és a leszaromságon annyira kivagyok, hogy már most hogy szóltam eltelt legalább 2 óra és még mindig nem megy. Addig egyszerűen nem történik semmi, ameddig nem mérges az ember, aztán bezzeg nanáhogy elkönyvelnek paraszt külföldinek aki csak pattogni tud ha mégis sarkára áll az ember. A "mindjárt felmegy valaki megnézni" nekem nem 2 órát jelent, hanem "mindjárt"-at. A másik dolog ami végtelen boldogsággal tölt el, hogy szeptemberben Xiamen-be mennénk, de szállást képtelenség találni. Eddig 3 honlapon próbáltunk lefoglalni 4-féle szállást, mindegyiket lemondták olyan abszolút elfogadható kifogással hogy "ja akkor mégsincs szabad szobánk" vagy "hupszi az egész hotel renoválás alatt van" (miért nem írják ezt ki, szerintem naponta 50 emailre válaszolhatnak így ahelyett hogy ezt a piszlicsáré információt odabiggyesztenék a kiírásuk mellé) vagy a kedvencem "ja a mi hotelünk nem tud külföldieket fogadni, nincs olyan qualification-ünk" hát akkor meg mit keres a hotelük egy nemzetközi weblapon?! Mindezt persze úgy, hogy el kell küldeni a foglalási pénzt, de a foglalás csak akkor lesz érvényes ha a hotel az jóvá hagyja, ami általában 1-2 napba telik. Ezzel persze veszítünk mindig 1-2 napot, úgyhogy már 1 hete foglalgatunk feleslegesen, egyre telik az idő és fogynak az olcsó helyek. Az eszem megáll. Nem tudom mi történt ezzel az országgal az elmúlt 2 év alatt, de az biztos hogy nem a javára fejlődött.
Update: jött egy bácsi pumpával és elhárította a kakasztrófát, so i got that going for me.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése